és még?

A kiégetlenek

Hamarosan. 

--->

Metorika

Finoman nyitotta fel a lift ajtót, mintha bárki tarthatna attól, hogy figyelemmel van a bent lévő csendre. Hasonló körültekintéssel húzta vissza a felvonó ajtaját. Gombok helyett kulcslyukat keresett. Amint elfordította a belevalót, a tempójához alkalmazkodva kezdett el a fülke süllyedni. Finoman leereszkedett az akna mélyébe, majd kiszállt és addig sétált, amíg fényt nem talált a térben.

Amint meglátta a másikat, aki most képernyőkkel vette magát körbe, beágyazva magát egy minimalista, digitális dzsungelbe, atyai ösztönből beszélni kezdett.

- Látom, megjavította a liftet. A sok megpróbáltatás után egészen megnyugtató csak úgy leereszkedni ide, mindenfajta dráma nélkül.

- Örülök, ha tetszik. - mondta a másik. Nem pillantott fel dolgából.

- Körültekintően járt el a javítás során?

- Ez a szép ebben. Hozzá sem nyúltam.

- Tán magától javult meg?

- Ezt nem mondtam.

Szemügyre vette a monitorokat. Kecsesen repkedő, szárnyas testet látott kibontakozni a sürgő-forgó adatok között, amik érdektelen információkat közöltek valamiről, amit megérteni nem, csak átérezni lehetett.

- Csak nem a szerelőt látjuk a képen?

Nem kapott felesleges választ. Miként a másik a képernyőre ragasztotta tekintetét, mindent elárult. Az arcát elöntő pír sem kellett hozzá, hogy megértse őt.

- Tudja, ha már olyan szerencsés, hogy valaki leengedte magát ide ismét, anélkül, hogy nyakát szegi, meghálálhatná azzal, hogy rendet tesz itt és színt visz bele, nem gondolja?

- Örülök, hogy van világítás, maga meg máris a színes izzókat hiányolja?

- Határozottan. Nem kérek mást, csak hogy saját színeket használjon. Ne kölcsönözzön melankóliát a múlttól.

- Talán jobb lett volna kiégni, mint csak úgy elmúlni...

- Tudja jól, hogy ha rombolni kezdett volna maga körül, akkor a tisztesség hiányában most még pislákolást sem látnánk idelent. Köveket hordott egymásra, építkezett. Az idő megbontja, széthordja most azokat. Senki nem áll az útjába az újnak. Bárki ráemelheti a tekintetét az ottmaradt alapra és kezdhet vele valamit. Erről szólt ez mindig is. Lehetőségről és a kisajátítás mellőzéséről. Olyan döntéseket hozott meg, amit más nem tudott volna.

- Milyen döntéseket?

- A helyes döntéseket. Attól fél, hogy a túlzott drámaiság, narratívafüggőség felemészti, de nézzen csak szét maga körül. Ha valamire következtethet abból, amit lát, amit olvas, amit hall, az csak az lehet, hogy jól végezte dolgát.

- Nem arra van szükségem, hogy visszaigazolást kapjak arról, amit tettem. Arra van szükségem...

- Nem fontos, hogy magának mire van szüksége, még akkor sem, ha egybe esik a többség igényeivel. Hagyaték fixációja van nagyon régóta. Helytelen. Nem egy okos ember elmondta már magának, hogy mi itt a rend. Nincs apály, dagály nélkül. Méltóság megőrzésben kivezetni valamit a forgalomból sokkal nagyobb feladat, mint magunkra gyújtani az egészet. Most én kérem, hogy nézzen maga elé. Amit látok az a remény, és egy hangos üzenet arról, hogy csak így tovább. Azokra a szárnyakra van festve a jövő, csak tanuljon meg olvasni.

- És írni végre.

- Nem tagadom, halogatni írásos feladatait nem szerencsés. De még ha fél is attól, hogy jó akaróit megvezeti, hallgatni azért csak érdemes rájuk. Lehet nagy az a fenék, de nem elég ahhoz, hogy mindent megüljön vele. Készüljön, tervezzen!

- Éveken át hozzá voltam szokva, hogy stratégia, terv szerint éltem az életemet. Többnyire sikerrel véve az akadályokat.

- És sikerrel gyötrődve elmúlásuk végignézése közben. Azért, mert valami elkóborol, miután már nem fogjuk a kezét, nem jelenti azt, hogy nem érte meg felnevelni. A stratégia, tervezés nem pozícióhoz kötött. Most is van szervezet, amit inspirálhat, terelhet, elég, ha tükörbe mered egy pillanatra. Használja, ami van és írja meg, mi lesz.

- Az én életem nem Gerilé, hogy csak úgy végigvezessem, amit elképzeltem.

- Mintha az előbb azt mondta volna, hogy a kitűzött célok korábban, nagy többségben, mind megértek. Arról nem beszélve, hogy ideje lenne őt is megkeresni. Amint hallom, az univerzum, amiben létezik, jelentősen átalakul.

- Úgy beszél, mintha a változást megjelölve nagygyűlést kellene tartanom a fejemben.

- Remélem, érzi, amint kimondja, hogy nem is hangzik rosszul. Fény most már van, írja meg, mikor és honnan szerez színt. Ahogy elnézem, lenne, aki jó érzéssel kipingálná ezt a helyet. Engedje meg neki. Ne féljen attól, hogy letöri a szárnyát, mert nem lehet.

- Tudom, mit szeretnék. Szakdolgozatot Ultronig, államvizsgát Ant-Manig, jogosítványt Skywalkerig.

- Semmi akadálya ennek. Persze, lesz, aki jövőre is csalódik majd Önben, ebből idén sem volt hiány. Sokat dolgozott magával, és ott repül az eredmény, nem beszélve arról, ahogy igyekszik híreket narrálni és fogni annyi barátnak a kezét, amennyinek csak lehet.

- Nem minden sérülés nélkül sikerült ide eljutni.

- És ez nem fog változni a jövőben sem. Mit gondolt, hogy olyan szépen vezeti majd az erkölcsi maximalizmusát egész életében, mint tette, mikor futni kezdett? A nagy rohanásban van, akit megsért, de képzelje azt a keserűséget, amit akkor okozna másoknak, ha megállna, miközben visszanéz.

- Azt hiszem, félek a végső önismerettől.

- Az ismeretlentől mindenki fél. Szerintem elég olyan fiktív karakterrel barátkozott meg az évek során, akik helyre tették a félelem fogalmát.

- Hát ez az, mindent kimondtak és mindennek az ellenkezőjét is.

- Előnyös helyzet, így legalább válogathat! Arról nem is beszélve, hogy mindig mindent kimondanak, csak nem mindenkire figyelnek. Nincs azzal gond, ha kikezdi magát, akkor is, mikor egyben van. Bolond az, aki csak a hibásat akarja megjavítani.

- Emlékszik, mikor rám tört egy hasonló helyen, amint épp elkényelmesedtem és szemtelenül rám gyújtotta az egészet?

- Természetesen. Megint megtenném, ha emésztené az önámítás. A jelek szerint itt ilyesmiről szó sincs. Néha inkább attól félek, túl jó munkát végeztem. Csak ne felejtse el mit akar, mire céloz és minden rendben lesz.

- Ennek fényében?

- Ennek fényében.

--->